Szójegyzék

Olyan kialakítás, amelyben az alkatrész egymást követő zónákon halad át ahelyett, hogy egy kamrában maradna – az alkatrészek nem várakoznak, hanem áramlanak. Ott jöhet szóba, ahol a gyártás másodperces nagyságrendű ütemeket és folyamatos áramlást követel meg a gyártósorban.

Az alkatrészenként vagy adagonként rendelkezésre álló idő. A méretezésnél a nagyságrend dönt, nem a másodpercek száma: ha ciklusonként több perc megengedett, kamrás berendezés jöhet szóba; ha a gyártás másodperces ütemet követel meg, inkább átfutásos vagy körasztalos berendezés.

Ionmentesített (teljesen sótalanított) víz, amelyből eltávolították az oldott sókat. Ott alkalmazzák, ahol folt- és maradékmentesség vagy magas műszaki tisztaság az előírás.

Egy berendezés azon képessége, hogy az előírt minőséget tartósan és reprodukálhatóan elérje a tervezett üzemben – nem egyszer, az átvételkor, hanem minden műszakban.

A főidő a tényleges megmunkálás, a mellékidő minden, ami körülötte zajlik – be- és kirakodás, átállás. A körasztalos elvnél a be- és kirakodás a megmunkálással párhuzamosan zajlik, így a mellékidő kiesik az ütemből.

Az értékteremtésnek az a része, amely házon belül jön létre. Az ITR-nél egy berendezés összes szakterülete egy helyen van – konstrukció, kapcsolószekrény-gyártás, lemezmegmunkálás, programozás, szerelés, dokumentáció és szerviz.

Többlépcsős öblítési vezetés, amelyben a víz ellenáramban halad a legtisztább lépcsőtől a legszennyezettebb felé. Így friss víz takarítható meg az öblítési minőség csökkentése nélkül.

Rögzített folyamatállomásokkal rendelkező kialakítás, amelyben a be- és kirakodás egyetlen pozícióban történik – a megmunkálással párhuzamosan, így a mellékidő kiesik az ütemből. Ez meghatározott, változatlan folyamatsorrendű sorozatgyártási folyamatot feltételez. Házon belül a körasztalos tisztítóberendezések és a körasztalos vízsugaras sorjázóberendezések egyaránt az „RT” rövidítést viselik, ezért azt soha nem használjuk pontosítás nélkül.

A sorjázás után visszamaradt sorja. Ez a két, egymástól külön igazolandó eredmény egyike – a másik a maradékszennyeződés.

A tisztítás után az alkatrészen visszamaradt szennyeződés, részecske vagy film formájában. Ezt mérik, nem szemrevételezik – a részecskék száma, mérete és tömege alapján.

Az a hely, ahol két fúrt csatorna egy alkatrész belsejében találkozik. Ott sorja keletkezik, és oda egyetlen mechanikus szerszám sem jut el – nem azért, mert túl nagy lenne, hanem mert nem vezet oda út.

Az a készülék, amely a folyamat során tartja az alkatrészt – más néven munkadarab-tartó. Nem tartozék, hanem a berendezéskoncepció lényegi eleme: kialakítása is meghatározza, hol keletkezik szórási árnyék, és hogy a fúvókák hozzáférnek-e az alkatrészhez.

Szabvány szerint meghatározott, mérhető tisztasági állapot, amelyet a részecskék száma és mérete fejez ki. A „tiszta” így nem látvány, hanem ellenőrizhető érték.

Szerelési egység, amely lecsapatja a felszálló gőzöket, és a kondenzátumot visszavezeti a folyamatba ahelyett, hogy kéményen át elvezetné. Csökkenti az energia- és vízfogyasztást.

Vékony, védő felületi réteg létrehozása vagy megőrzése, amely megóvja az alkatrészt a korróziótól. Ez gyakran már a tisztítási folyamattal szemben támasztott követelmény, nem csak egy következő lépéssel szemben.

Az a hely, ahol a sorja az alkatrészhez kapcsolódik – gyakran két furat metszéspontjában. Nem maga a sorja a tényleges probléma, hanem annak töve, mert az mechanikusan gyakran nem érhető el.

Ásványi-szerves lerakódás a sörfőzdei és italipari berendezésekben, elsősorban kalcium-, oxalát- és fehérjevegyületekből. Erősen tapad, és csak célzott tisztítással távolítható el.

Egy alkatrész azon területei, amelyeket szórásos tisztításkor a közeg nem ér el közvetlenül, mert takarásban vannak. A szórási árnyék nem a berendezés gyengesége, hanem az eljárás sajátossága – és ok arra, hogy az összetett alkatrészeket merítéssel vagy elárasztással tisztítsák.

Három név ugyanarra a gépre – a fogalmak a piacon nem egységesek. Elterjedt még az alkatrésztisztítás, a tisztítógép és a tisztítástechnika kifejezés is. Az ITR következetesen a tisztítóberendezés kifejezést használja; a szakterület neve ipari alkatrésztisztítás, mert a tisztítás önmagában az épület- és tartálytisztítást is jelölheti.

A funkcionálisan fontos alkatrészek műszaki tisztaságának vizsgálatára vonatkozó szabványok. Meghatározzák, hogyan kell a részecskéket az alkatrészről kinyerni, majd elemezni, hogy egy tisztasági érték összehasonlítható és megismételhető legyen.