Fenntarthatóság

Ez a berendezéskoncepciótól, a folyamatlépésektől, az alkatrészektől és az öblítési stratégiától függ. A fogyasztásnál fontosabb, hogy mennyi marad a körfolyamatban: nálunk a vízkör zárt – a technológiai vizet szűrjük, előkészítjük és újrahasznosítjuk, ahelyett hogy egyszer elhasználnánk és ártalmatlanítanánk.

Zárt körfolyamatú kialakítással, szűréssel és igényalapú öblítési koncepciókkal. Ahol a követelmény megkívánja, ozmózis és bepárló egészíti ki a visszanyerést. A méretezéstől függően így akár 60%-os víztakarékosság is elérhető. Ezt konkrétan kaszkádrendszerekkel, párakondenzátorokkal és a kondenzátum folyamatba való visszavezetésével valósítjuk meg.

Semmi sem működik folyamatosan, amire nincs folyamatosan szükség. Minden folyamat- és öblítőtartályt hőmérséklet-érzékelő felügyel: ha elérte a beállított hőmérsékletet, nem fűt tovább; ha az alá csökken, a fűtés magától visszakapcsol. Ugyanez az elv érvényes más fogyasztókra is – egy kamrás berendezésnél például az oldalcsatornás fúvó készenléti üzemmódba kapcsolhat, amíg nincs alkatrész a kamrában. Annak érdekében, hogy a megtermelt hő a rendszerben is maradjon, a berendezéseket hőszigeteléssel látjuk el. A szabályozás és a szigetelés együtt hat: az egyik csak annyit termel, amennyire szükség van, a másik megtartja azt. Ahol a telephely adottságai lehetővé teszik, a folyamathőt egyáltalán nem kell külön előállítani – a berendezés csatlakoztatható egy meglévő távfűtési hálózatra. Ahol ez nem lehetséges, saját fűtési rendszereket kap. A szárítás is ide tartozik: az alkatrész geometriája, anyaga és az előírt maradéknedvesség alapján méretezzük – ventilátoros vagy vákuumos szárításként. Egy szükségesnél tovább tartó szárítás egyszerre kerül ciklusidőbe és energiába.

Három, egymással összefüggő módon. A technológiai víz a zárt körfolyamatban marad – szűrve, előkészítve és újrahasznosítva, ahelyett hogy elhasználnák és ártalmatlanítanák. Az optimalizált szűrés koncentrátumként távolítja el a szennyeződést, ami csökkenti az ártalmatlanítandó mennyiségeket. Maga a vegyszerfelhasználás pedig azért marad alacsony, mert a rendszerek egymástól el vannak szigetelve. Ehhez jön még a fürdőápolás: ha csak annyit adagolnak utána, amennyit a fürdő terhelése ténylegesen megkövetel, és nem merev terv szerint, a fogyasztás csökken anélkül, hogy a tisztítóhatás romlana. Hogy ez az adott esetben mennyire csökkenthető, azt a méretezés dönti el – a szennyeződés, az eljárás, a fürdő terhelése és az előírt műszaki tisztaság szabja meg a kereteket.

Nálunk a fenntarthatóság a konstrukció peremfeltétele, nem utólag felragasztott címke: kevés karbantartást igénylő, energiahatékony, zárt közegkörök vízkezeléssel. Az ökológiai és a gazdasági előny itt egybeesik – a zárt körfolyamatok egyszerre csökkentik a folyó költségeket és az ártalmatlanítandó mennyiségeket.

A feladattól, nem a géptől – ezért nincs rá katalógusérték. Ami meghatározza: az alkatrész geometriája és a szennyeződés fajtája, a darabszám és a ciklusidő, a választott tisztítási eljárás a hőmérséklettel, nyomással és térfogatárammal, a szárítási eljárás, az üzemórák, a vízkezelés és az, hogy a körfolyamatok mennyire zártak – és mindenekelőtt az előírt műszaki tisztaság, mert ez felülről korlátozza a ráfordítást, vagy éppen kikényszeríti azt. Két, azonos berendezéstípusba tartozó berendezés ebben jelentősen eltérhet egymástól. Ezért ezeket a mennyiségeket a méretezés során vizsgáljuk, és nem utána: ami itt túlméretezésre kerül, az a berendezés teljes élettartama alatt túl sokat fogyaszt.